DC motor armatúra tekercselése

Mint az egyenáramú motor áramköri része, az armatúra tekercs létfontosságú szerepet játszik az egész berendezésben. A különböző osztályozások megfelelnek a különböző feszültség- és áramigényeknek. Fő különbség a kefe megjelenésében, az armatúra tekercsben rejlik. A csatlakozás különböző számú párhuzamos ágot tartalmaz, amelyek közül az egyszintes és az egyhullámú tekercs két alaptípus. A következő kis sorozat segítségével mindenki megértheti annak besorolását:

(1) Halmozott tekercs: két sorosan összekapcsolt alkatrészre vonatkozik, a csatlakoztatási módszer az, hogy az utóbbi alkatrész végrészét összehajtogatják az előző alkatrész végső része fölé, és a teljes tekercset előrehajtogatják. A verem tekercseit egy darabból és kaszkádból álló tekercsekre osztjuk. A kefék száma megegyezik a motor pólusszámával. Ezek fele pozitív ecsetkészlet, a másik fele negatív ecsetkészlet. A halmozott tekercs párhuzamos ágainak száma nagy, ami megegyezik a pólusok számával vagy a pólusok számának integrált szorzójával, tehát párhuzamos tekercsnek is hívják.

(2) Hullámtekercs: Az egyenáramú motor hullámtekercselése a megfelelő alkatrészek sorozatára vonatkozik, ugyanolyan polaritású mágneses mező alatt, amelyet két pólusmagasság választ el egymástól, mint egy előre hullámot. A hullámtekercseléseket tovább osztják egy- és komplex hullámtekercselésekre.

(3) Hibrid tekercs: DC armatúrájú tekercs, amely egy megfelelően illesztett veremtekercs és hullámtekercs keverésével jön létre. A egymásra helyezett tekercsek és a hullámtekercsek párhuzamosan vannak csatlakoztatva ugyanazon a kommutátoron. Ez a típusú tekercs kiegyenlítő vonalként működik a hullámtekercs-tekercs és a tekercselőtekercs között, tehát nincs szükség további kiegyenlítő vonal hozzáadására.

A különféle csatlakoztatási módszerek szerint az egyenáramú motor armatúra tekercseit három kategóriába sorolják, amelyek mindegyikének megvannak a saját jellemzői és előnyei, és a felhasználási feltételek szintén eltérőek. Az armatúra tekercs kiválasztásakor a tényleges helyzeten és az névleges feszültségén és áramon kell alapulnia, hogy jobban tükrözze az eszköz kiváló teljesítményét.